A történelem szerint az őskor a emberiség történelmének leghosszabb korszaka, amely a földtörténeti harmadidőszak utolsó szakaszával (pliocén) és a földtörténeti negyedidőszakkal (pleisztocén és holocén) esik egybe. Az írott források hiánya miatt az emberi történelem korai időszakáról nincs írásos dokumentáció. Az őskor tanulmányozásában főként régészet és paleoantropológia vesz részt, alkalmazva a kulturális antropológia, a művészettörténet, a geológia és a paleontológia eredményeit is.
Az őskor kezdete az első emberelődök (Hominina) megjelenéséhez tehető kb. 6-4 millió évvel ezelőtt.
Az őskor vége: az írott történelem kezdete az i.e.4. évezredben. Ez az időszak egyben az ókor kezdetét is jelenti.
A kőkorszak kezdete
A kőkorszak első része (kb. 2,4 millió évvel ezelőtt – i. e. 4500) a paleolitikum, azaz az őskőkor, a régikőkorszak vagy a pattintott kőkorszak elnevezést kapta. Ebben az időszakban a pliocén vége és a pleisztocén kezdete is egybeesik, és a legújabb kutatások szerint kb. 2,4 millió éve kezdődött és körülbelül 11 500 éve ért véget. Ezt az időszakot az ősembertan és őslénytan szétválasztása miatt nevezték el így, és mert ebben az időszakban az emberi evolúció jelentősen felgyorsult. A paleolitikum során az Európában élő Homo sapiens sapiens, azaz a modern ember kiszorította a Homo neanderthalensist (neandervölgyi embert), és a pleisztocén korszak végén a pleisztocén megafauna is kihalt, beleértve a barlangi medvét, a barlangi oroszlánt, a gyapjas mamutot, a gyapjas orrszarvút és az óriásszarvast is.
A paleolitikum időszakában az emberek vadászattal és gyűjtögetéssel szereztek élelmet, és zsákmányuk nagy részét a pleisztocén megafauna adta. Vándorló emberek nagycsaládokban (klánokban) éltek, és kő-, fa-, és csonteszközöket használtak. A felső paleolitikum időszakában (kb. 30-10 000 évvel ezelőtt, a Würm-jégkorszak alatt) fejlődött a művészet, például ismert barlangrajzok és szobrok készültek. Az emberek ékszereket is készítettek kagylókból és állatfogakból. Fontos megérteni, hogy az emberi kultúra különböző helyeken és időkben eltérő ütemben fejlődött, tehát az őskor vége nem mindenhol azonos időpontban következett be.
Középső kőkorszak
A középső kőkorszakot, más néven mezolitikumot vagy átmeneti kőkorot, a paleolitikum után követi. Földtörténeti szempontból a korai holocénnel esik egybe, legújabb meghatározások szerint kb. 11 500 éve kezdődött, és a földművelés és állattenyésztés megjelenésével ért véget, az i. e. 8 – 6. évezredben.
A mezolitikum az utolsó jégkorszak, a Würm-glaciális végével és az európai pleisztocén megafauna kihalásával vette kezdetét Európában. Ebben az időszakban az emberek vadászattal és gyűjtögetéssel szerezték élelmüket, de a vadbőség csökkenése miatt fokozatosan fontosabbá vált a földművelés és az állattenyésztés. A mezolitikum így átmeneti időszak a vadászó-gyűjtögető és a letelepedett földművelő és állattenyésztő életmódok között. A mezolitikum emberei többnyire vándorlók voltak, de néhány helyen részben letelepedettek is. Használtak kő-, fa-, és csonteszközöket, és az eszközök kidolgozása finomabbá vált. Különféle bőrmunkához és faeszközökhez is készítettek kaparókat, vésőket, késeket. Készítettek csónakokat és halásztak hálóval és nyilakkal. A felső paleolitikum művészetének virágzása azonban ebben az időszakban lezárult az utolsó jégkorszaggal együtt.
Újkőkor
Az újkőkor a kőkorszak utolsó részét képezi, ismert még neolitikumként is. Ez az időszak az utolsó 12 ezer évben zajlott le, amikor a Föld éghajlata melegebbé és csapadékosabbá vált. Ennek következtében növekedett a vad búza, vadárpa és más növények termelése, valamint a vadon élő állatok száma. A termékeny félhold területén az embereknek már nem kellett messzire menniük az élelemért, mivel elegendő mennyiséget találtak helyben. Elkezdtek gyűjteni és tárolni a gabonaféléket fa- és kőedényekben. A növényevő nagy állatokat is hozzászelídítették és telepítették. Az újkőkor emberei saját maguk termesztették az élelmüket, és ennek eredményeként nőtt a népesség.